Miért nem szeretjük a testünket?

A statisztikák szerint a nők kétharmada elégedetlen a testével. Aki nem hisz a statisztikáknak, az nyugodtan kérdezze meg 10 nő ismerősét! Meg fog lepődni a válaszokon! De vajon miért vagyunk elégedetlenek folyton? Miért nem szeretik a nők a testüket, fizikai adottságaikat? 

A nők 99,9%-a a maradék 0,1%-hoz hasonlítja magát!

Lépten-nyomon gyönyörű és tökéletes alakú modellek fotóit látjuk a televízióban és a magazinokban. Sokan óhatatlanul összehasonlítják önmagukat a látottakkal, és ebből az összehasonlításból nehéz jól kijönnie a hétköznapi halandónak. Ilyenkor hiába tudjuk, hogy a fotón látható modellt profik sminkelték és „photoshoppolták”, ha szembe jönne az utcán, talán meg sem ismernénk, mégis kevesebbnek, csúnyábbnak érezzük magunkat. Ezen még az a tény sem változtat, hogy a modellek kóros soványságának hátterében sokszor kegyetlen önsanyargatás áll. A szomorú tény az, hogy kutatások szerint modellek képeit megtekintve, a nők önmagukat csúnyábbnak ítélték, a férfiak pedig a házasságukkal való elégedettségüket pontozták egy kicsit alacsonyabbra hasonló impulzus után.

Példaértékűnek tartom, hogy néhány cég valóságos nőkkel hirdeti a termékeit, hisz a reálisabb minták segíthetnek a reális testkép kialakításában.

A hiányzó visszajelzések

Érdekes ellentmondás, hogy bár a testünk nagyon is szem előtt van, mégis ritkán kapunk – kulturált – visszajelzést róla (az obszcén utcai “beszólások” többnyire nem az önbizalom erősítését szolgálják). Egy nő lehet okos, süthet jól, vagy megdicsérhetik a jó ízléséért, de nagyon ritka, hogy a megjelenésére, az alakjára vonatkozóan kapna dicséretet. Ezt természetesen a társadalmi normák is korlátozzák még az azonos neműek esetén is, de még ezen határokon belül is nagyon ritkán dicsérjük meg egymás fizikai megjelenését. Jó esetben a párunk az egyetlen, aki megdicsérhet, vagy elmondhatja a véleményét – aminek persze elfogultságra való hivatkozással úgysem adunk hitelt (bezzeg a negatív visszajelzésnek annál inkább!).

Az elég jó nem elég jó!

Soha nem hallottam még panaszkodni senkit, hogy ugyan öt nyelven anyanyelvi szinten beszél, de az ógörög még nem megy jól! Az sem gyakori, hogy egy nő rosszul érezné magát azért, mert nem tud profin parkolni, vagy darabjaira szedni egy számítógépet. Miért van az, hogy tudomásul vesszük és elfogadjuk a hibáinkat, hiányosságainkat egyes területeken és inkább az erősségeinkre koncentrálunk, míg ha a testünkről van szó, akkor a legkisebb hiba is fontosabb, mint az összes erősségünk? Torzított minták, hiányzó visszajelzések és a túlzott perfekcionizmus. Kell ennél több? Mert van, ami ezeknél is fontosabb!

Amikor a test a lélek tükre!

A testünkkel való elégedetlenség alapvetően nem a kilókról, vagy a centikről szól, hanem gyakran a lélekről: lehet ez múltbéli trauma, rossz élmény, szexuális, vagy párkapcsolatai probléma, a nőiséghez kapcsolódó, vagy egyéb érzelmi zavar, megoldatlan konfliktus. Ha a testünkkel, külsőnkkel való tartós elégedetlenség olyan jelentős, hogy alapvetően befolyásolja az életvitelt (pl. bizonyos helyzetek elkerülését okozza, akadályozza a párkapcsolat kialakítását, egészségkárosító magatartáshoz vezet, ide sorolom az agresszív fogyókúrákat is) – akkor megoldását csak az érzelmi oldal feltárása hozhat!

  Kovács Szilvia, stíluspszichológus

Ha szeretne többet megtudni a stíluspszichológiáról várom a Stíluspszichológia weboldalon és Facebook oldalon is!