Pszichológiai vizsgálatok szerint a vonzó külső az élet több területén is előnyt jelent. Így nem meglepő, ha fontos értéknek tartjuk a szépséget, de szerencsére tévedünk – legalábbis részben!
Vélhetően mindenki szeretne szép és fiatal lenni, de ebből az egyik a véletlenen múlik, a másik meg garantáltan elmúlik! A jó hír azonban az, hogy nem feltétlen a tökéletesen szép és fiatal embereket tartjuk vonzónak, hanem azokat, akinek megjelenése és személyisége összhangban van és karakteres, ezáltal hatást tesznek ránk, felkeltik a figyelmünket és emlékezetesek maradnak, egyszóval akik stílusosak!
Mi is a stílus?
Létezik jó és rossz stílus? Esetleg hibás ez a megközelítés, hisz stílus vagy van, vagy nincs? Elképzelhető, hogy mindenkinek lehet, de még sincs mindenkinek? Érdekes paradoxon, hogy a XXI. században egyre nagyobb hangsúlyt kap az egyediség és a különlegesség, mégis egyre egyformább minden és mindenki! Ha végiggondoljuk, hogy mi a stílus, akkor talán könnyebben megtaláljuk az okot és a válaszokat, sőt akár a saját egyéni stílusunkat is! A stílus eredetileg egy betűvetésre használt eszköz volt. Manapság mindennemű közlés kifejezésmódját is értjük rajta. A stílust befolyásolja az közlő egyénisége, lelki állapota, az közlő és a hallgató viszonya. A közlésfolyamat minden tényezője hatással van a stílusra, háromnak azonban kiemelkedő a szerepe: a valóságnak, a közlőnek és a hallgatónak. A közlést folytatónak oly módon kell megfogalmaznia mondanivalóját, hogy a szándéka hatást tegyen a befogadóra. (Wikipédia) A stílus ezen definíció szerint a személyiséghez kapcsolódik és szubjektív, kizárólag egy bizonyos viszonyrendszerben értelmezhető. Ennek alapján nem létezhet jó és rossz stílus, hisz szubjektív megítélésről beszélünk. Hasonlóan szubjektív lesz az alábbi összefoglaló arról, mi jellemző a stílusra!
Önismeretre épül
A stílus alapfeltétele, hogy ismerem magam, tisztában vagyok a tulajdonságaimmal, képességeimmel, vágyaimmal és céljaimmal, mint ahogy a múltammal és többnyire az érzelmeimmel is. A stílus feltétele, hogy felvállaljam önmagam. Eljátszani sok mindent lehet – ideig-óráig, de stílusos csak hitelesen lehet valaki!
Egyedi
Mivel a személyiségünk pont olyan egyedi és mindenki másétól különböző, mint az ujjlenyomatunk, így az önismereten, személyiségen alapuló stílus is kizárólag ránk lesz jellemző az adott formában. A stílusos ember karakteres!
Önbecsülés kell hozzá!
A stílus persze feltételezi, hogy nem csupán ismerjük önmagunkat, de fel is vállaljuk. Felvállaljuk akkor is, amikor nem „divatos”, amikor szembe megy az elvárásokkal, vagy a tömegízléssel, hogy képesek vagyunk ellenállni a konfromizmus nyomásának!
Tudatosság van benne!
A stílus önmagunk, személyiségünk leképezése a világ számára, ugyanakkor tudatos döntésen alapul, hogy kinek, mikor és mit szeretnénk megmutatni önmagunkból.
Pár extra sem árt… Arányérzék, kifinomultság, ízlés.. bár a tartalom a fontos, azért a csomagolás teszi teljessé a képet!
Mindezek alapján talán valóban hibás megközelítés jó és rossz stílusról beszélni és Schiffer Miklósnak -stílusszakember – van igaza, aki szerint stílus vagy van, vagy nincs! Én ennél is tovább mennék: stílusa mindenkinek van, lehet! Ugyanakkor stílusa csak annak lesz, aki beleteszi azt az önismereti munkát, melynek során felfedezi külső-belső adottságait, értékeit és hibáit, személyiségének bonyolultságát és egyediségét. A jó hír, hogy mindezek alapján a stílus fejleszthető, kimunkálható. Ahogy személyiségünk változik, úgy stílusunk is változik életünk során – persze nem szezononként, nem olyan dinamikával, mint a divat! A stílus önbizalmat, tartást ad! A stílus nem függ státustól, de szerencsére testsúlytól, ráadásul – a szépséggel ellentétben – nem csökken életkorunk előrehaladtával sem, sőt egyre finomodik, egyre egyénibb lehet az évek múlásával.
fotók forrása: Pinterest, Pixabay
|
|
Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus E-mail: kreativpszichologia@gmail.com
|
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: