Miért ragaszkodunk a negatív énképünkhöz?

Bár tucatnyi cikket olvashatunk arról, hogyan lehet könnyen és gyorsan növelni önbizalmunkat (3 lépésben), a valóság az, hogy énképünk nagyon is ellenálló a változással szemben! Vajon mi az oka annak, hogy ilyen nehezen változik önmagunk megítélése és még a tények sem javítják tisztánlátásunkat, ha önmagunkról van szó? A válasz egyszóval: kognitív disszonancia! De mit is jelent ez?

Mi fán terem a kognitív disszonancia?

A kognitív disszonancia elmélete Leon Festinger amerikai pszichológus nevéhez köthető. „Az elmélet alapgondolata, hogy amikor valamilyen új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek, vagy ismereteknek, akkor disszonanciát, belső feszültséget élünk át. Ez a disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet csökkenteni igyekszünk.”

  Hogyan hat ez az énképünkre?

Önmagunkról van egy képünk, elképzelésünk. Nagy különbség lehet abban, hogy ez a kép mennyire differenciált, összetett és mélységi, mint ahogy abban is, hogy mennyire reális. Egy azonban biztos, érzelmeink társulnak ehhez a képhez, méghozzá erős és tartós érzelmek.  Bármi, ami ezzel a képpel – az énképünkkel – ellentétes, erős érzelmeket vált ki, hisz egy számunkra érzelmileg fontos, érzékeny területről van szó. A negatív „támadás” esetén talán könnyen érthető és természetes ez a reakció (pl. rosszul viseljük a kritikát), de miért leszünk elutasítóak, ha énképünknek ellentmondó, de pozitívabb visszajelzést kapunk. Bármilyen furcsa, negatív énképünk védelmére is motiváltak vagyunk! Ha önmagunkat nem tartjuk jónak egy bizonyos területen, akkor nem hiszünk a pozitív visszajelzéseknek, hamisnak, hazugnak tartjuk azt.  

Lássuk a részleteket!

Az önmagunkkal kapcsolatos kép változását több ponton is sikeresen meg tudjuk akadályozni! Első lépésként a legjobb, ha meg sem próbálunk semmit, ami esetleg igazolhatná, hogy jobbak vagyunk, mint gondoltuk! Második lépésként – ha mégis olyan sikert érünk el, ami összeegyeztethetetlen énképünkkel – eredményeinket bagatellizálhatjuk, kicsinyíthetjük, vagy a szerencsének/véletlennek tulajdoníthatjuk! A pozitív visszajelzéseket – magyarul dicséret – egyszerűen utasítsuk vissza, vagy ha nagyon profik vagyunk énkép védelemben, akár meg is cáfolhatjuk a rólunk mondott kedves szavakat! Ha mindemellett még marad szabad kapacitásunk, azt fordítsuk arra, hogy hibáinkat megkeressük és felnagyítsuk! Ha kell, akár nagyítóval is, de megtaláljuk a kritikát még a dicséretekben is. Végül, ami a legfontosabb: ne feledjünk gyakran és intenzíven rágódni múltbéli – tegnapi és 10 évvel ezelőtti – hibáinkon, kudarcainkon!

 Hogyan tovább?

Biztos vagyok benne, hogy a fenti leírás sokaknak ismerős volt! Azért vagyok benne biztos, mert már sokan mondták el nekem ezt, szinte ugyanezekkel a szavakkal! A helyzet azért szerencsére nem reménytelen! Lehet, sőt szükséges is javítanunk a tisztánlátásunkat önmagunkkal kapcsolatban – ez az önbizalom és az önbecsülés építésének első lépése. Ez nem megy feltétlen könnyen és gyorsan, hisz sok esetben évtizedes rögzült működéseken kell alakítani, de tudatossággal és kitartással az eredmények sem maradnak el! Következő írásomban azt vizsgálom majd, hogy vajon lehet-e túl sok az önbizalom és ha igen, akkor milyen következményei vannak, de nemsokára írok a „3 lépésben a nagyobb önbizalomért” típusú cikkek romboló hatásáról is! Tartsanak velem itt a blogon, vagy személyesen a stílusos önbizalomtréningen!