Társas összehasonlítás: szükségünk van rá, de megbetegít?

Az önértékelési zavar, énképpel és testképpel való elégedetlenség lassan népbetegségnek számít.   A média, az Internet, a közösségi oldalak önbizalom romboló hatásáról egyre többet olvashatunk, de nézzük meg a folyamat pszichológiai oldalát!

Leon Festiner amerikai szociálpszicholgus  1976-ban írt a társas összehasonlítás jelenségéről. Kutatásai szerint bizonyos helyzetekben határozottan igényeljük azt, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat! Elsősorban olyan helyzetekben fontos ez a számunkra, ahol „teljesítményünk” nem mérhető objektíven.  A teljesítmény szó azonban nem is feltétlen szerencsés, hisz olyan dimenziókra is gondolhatunk, mint vonzó külső, vagy „jó anyaság”.  Festinger elméletének még egy fontos üzenete van:  fontos számunkra az összehasonlítás,  szeretnénk visszajelzést, képet kapni magunkról, de nem akármilyet: olyan összehasonlítási partnert keresünk, aki kicsivel alattunk, vagy felettünk „teljesít”, azaz a tőlünk nem sokban különböző emberekhez hasonlítjuk magunkat.  Nem Einstein, vagy Claudia Shiffer a viszonyítási pont, hanem a szomszédom, az osztálytársam, a munkatársam.  

 Ilyenkor vagy sikerül megerősíteni énképünket (ha jobbnak ítéljük magunkat), vagy motiváltak leszünk a fejlődésre, tanulásra (ha alulmaradtunk).  Ha összehasonlításaink többnyire torzításmentesek és értelmes mértékűek lennének, akkor a társas összehasonlítás segítené énképünk pontosítását. Jelenleg azonban nem ez a jellemző tendencia! Három olyan fontos tényező is van, ami ezt a természetes folyamatot és önértékelésünkre gyakorolt hatását torzítja!

Az egész világ a szomszédunk

Már régóta tudjuk, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, de az Internet révén az egész világ a szomszédunkká vált. Persze ez így nem is teljesen igaz, mert a közösségi médiában főleg azok mutatják meg a kertjüket, akinek zöld a füve, míg azok, akiké kiszáradt nem teszik közkinccsé kudarcukat. Na meg az is lehet, hogy virtuális szomszédunk is csak egy kis kertrészletet tett közszemlére, míg a háza mögötti gaztengerről mélyen hallgat!

A szomszéd ért a Photoshophoz

Na jó, ez túlzás, mert a Photoshophoz sokan azért nem értenek, de az egyszerű képszerkesztő – pontosabban képmanipuláló – programok és alkalmazások, a szűrők és miegymás már mindenki számára elérhetőek. Ezen eszközök birtokában még az elsárgult fű is csodazöld lesz, de tulajdonképpen már fűre sincs már szükség!

Bárki lehet sztár?

A harmadik fontos torzító tényező a mesterségesen keltett vágyak és illúziók világa. Filmcsillagok, slágerénekesek és Nobel díjas tudósok régen is voltak, de ők nem tartoztak bele az átlag ember összehasonlítási célcsoportjába! Őket különleges, tehetséges  embereknek tartották, akikért lehetett rajongani, de ez nem rombolta az önértékelésünket. Ma már az ismertség nem kötődik kivételes tehetséghez, bárkiből lehet sztár, celeb, ha jól házasodik, vagy jókor és jó helyen gátlástalan, esetleg ügyes marketinges. Ettől a kicsinek tűnő, de fontos változástól a „sztárok” is bekerültek az összehasonlítási célkeresztbe! Erősen megjelenik ez a hatás a fiatalok közt, hiszen egyes közösségi oldalakon valóban átlagos fiatalok lesznek ismertek gyakran nagyon rövid idő alatt. Ez pedig felcsillantja a lehetőséget. A lehetőséget mindenki számára, hogy ő is „legyen valaki”! Akiből pedig nem lesz „valaki” az egyre szürkébbnek és unalmasabbnak érzi a saját világát, benne önmagát!

Ezen fent említett tényezők azonban csak a kiinduló pontot adják. A kiindulópontját annak az össznépi hazugságlavinának, amely aztán maga alá temeti mindazok önbizalmát, akik nem hagyják el időben, vagy nem kezelik okosan ezt a veszélyes terepet!  A jó hír azonban az, hogy a szociálpszichológiai kutatások nem csak ennek a folyamatnak a káros hatásait mutatják be, de már sokat tudunk arról is, hogyan csökkenthetjük a károkat! Jó hír az is, hogy a mi kezünkben van a döntés és a lehetőség, hogy  fokozzuk-e mások és saját önbizalmunk rombolását, vagy pont ellenkezőleg: teszünk ellene! Erről is nemsokára olvashattok a blogon, de előtte fontos tisztában lennünk a testképünket érintő torzító hatásokkal is – erről írok jövő heti posztomban!