A kamaszkorú lányok 60% túlsúlyosnak érzi magát! Több, mint 30% túl van egy fogyókúrán! A tinédzser és az egyetemista korú lányok 80%-a elégedetlen a testével. Ijesztő számok, főleg annak tükrében, hogy a testkép milyen fontos szerepet játszik az énkép és az önbecsülés alakulásában, ráadásul erős hatása van a pszichés jóllétre! (Túry & Szabó, 2000). Ezzel szemben a testi elégedetlenség együtt járhat depresszióval, alacsony önértékeléssel, diétázással, kényszerevéssel, és egyéb étkezési zavarok előrejelzője lehet (Stice, 2002; Field et al., 2001; Grogan, 1999). Vajon tényleg ilyen rossz a helyzet, vagy csak torz tükörben nézik magukat ezek a fiatal nők?
Ki a kövér?
Sajnos az elhízás gyakorisága egyre nő Magyarországon is, ráadásul már a gyermekeket és a fiatalokat is érinti ez a probléma. A túlsúly gyakorisága azonban nem egyezik meg azoknak a fiatal lányoknak, nőknek az arányával, akik elégedetlenek a testükkel. Miről is van szó?
A nyugati kultúrákban olyan elterjedt a saját testtel való elégedetlenség a nők körében, hogy ezt a jelenséget már normatív elégedetlenségként tartják számon. ” A testi megjelenéssel és testsúllyal való elégedetlenség napjainkban a nőiség élményéhez hozzátartozó természetes jelenség (Rodin, 1985)”. Ha már 1985-ben leírták ezt a jelenséget, akkor aggasztó belegondolni, hogy vajon hol tartunk most ezen a téren!
A testkép megítélése erősen függ a közvetített mintáktól. Vaughan és Fouts (2003) serdülő lányokkal végzett longitudinális vizsgálatának eredményei szerint azok a lányok, akik a vizsgálat 16 hónapja során jelentősen növelték a divatmagazinok olvasására fordított időt, növekedést mutattak az étkezési zavarokra utaló tüneteikben. Kutatási eredmények szerint elegendő volt 10 percig nézni karcsú nőket ábrázoló videoklipeket a testi elégedetlenség növekedéséhez (Bell et al., 2007). Tiggemann (2002) a médiahasználatot követő testi elégedetlenség növekedésére hívja fel a figyelmet, amely rövid távon fejti ki hatását, azonban az ismétlődések megerősíthetik és fenntarthatják a negatív testi attitűdöket. A média emellett indirekt módon a férfiaknak az ideális női test megjelenésére vonatkozó elvárásait is meghatározhatja (Hargreaves & Tiggemann, 2003). Ráadásul a médiában megjelenített karcsúságideál gyakran asszociálódik a boldogsággal és a sikerrel, míg az elhízott emberek ábrázolása az előnytelen megjelenéssel és a depresszióval kapcsolódik össze (Forgács, 2008)
A torz tükör
Meyer 1998-as kutatásában a nők önmagukról kialakított képét vizsgálta. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy egy női testnek 4 különböző megítélése van: a nők a valós méreteiknél nagyobbnak ítélik meg a testüket, ennél egy lényegesen vékonyabb testalkaltra gondolják, hogy a férfiaknak tetszene és még ennél is vékonyabbnak szeretnék látni saját magukat. A negyedik szempont – ami a férfiaknak valóban tetszik – teltebb, mint az a testalkat, ami a nők szerint a férfiaknak tetszik, vagy ami saját ideális testük lenne!
Rosszul látunk, rosszul érzünk
A vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy nem látjuk reálisan saját testünket és önmagunk megítélése sem objektív. Ráadásul a kitűzött cél, az ideális én szintén nem reális és nem helyes. Az ideális testképünkre úgy tűnik sokkal erősebb hatása van a média által közvetített képnek, mintsem a másik nem ízlésének! Ha pedig ezt a két torzítást összeadjuk, akkor az eredmény az, hogy amilyennek a nők nagy része a saját testét látja az fényévekre van attól, amilyen lenni szeretne. Lélektani értelemben pedig azt is jelenti, hogy túl nagy különbséget észlelünk a jelenlegi énünk és az ideális énünk közt! Ilyen esetben önértékelésünk csökken, viszont közel sem biztos, hogy motiváltak leszünk az aktív cselekvésre (pl. edzés, egészséges táplálkozás), mert a cél elérhetetlennek tűnik.
A kutatások arra is adnak támpontot, hogyan lehet mérsékelni a média által közvetített torz hatásokat: ez pedig nem más, mint a tudatosság növelése! Hogy mit is jelent ez pontosan, arról következő írásomban olvashat!
Felhasznált szakirodalom:
- Túry, F. & Szabó, P. (2000): A táplálkozási magatartás zavarai. Az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Budapest: Medicina Könyvkiadó.
- Tiggemann, M. (2002): Media influences on body image developement. In: Cash, T. F. & Pruzinsky, T. (szerk.):
A handbook of theory, research, and clinical practice. New York: Guilford Press, pp. 91–98. - Forgács, A. (2008): Médiaüzenetek – Evészavarok. Lege Artis Medicinae, 18 évf. 11. sz. 822–824. o.
- Pukánszky Judit – A média testképre gyakorolt hatása fiatal felnôtt nôk körében
Kovács Szilvia, tanácsadó szakpszichológus E-mail: kreativpszichologia@gmail.com
|
Kommentek